FCI-Standard N°255

 

 

AKITA

 

 

EREDET: Japán

 

AZ ÉRVÉNYES EREDETI STANDARD KÖZZÉTÉTELE: 2001. 03. 13.

 

ALKALMAZÁS: Társasági kutya

 

F.C.I. BESOROLÁSA: 5. osztály Spicc és ősi típusu kutyák.
                                       5. szakasz ázsiai Spiccek és rokon fajták.
                                       Munkavizsga nélkül.

 

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS:

 

Eredetileg japán kutya volt, kis-és közepes méretű, és nem létezett nagy fajtája. 1603-tól az Akita tartományában Matagiban (közepes méretű medvevadász kutya) harci kutyaként alkalmazták. 1868 után az Akita Matagit Tosákkal és Masztiffokkal keresztezték. Következésképpen, a fajta mérete nőtt, de a Spitz típushoz való kapcsolatos jellemzőik elvesztek.

 

1908-ban betiltották harci kutyaként használni, de ennnek ellenére a faj a mai napig fennmaradt és nagy japán faj lett belőle. Ennek eredményeként 1931-ben kilenc kiváló példány a fajta jelöltje "Természetes Emlékmű" lett.

 

A második világháború alatt (1939-1945) rendszerint használták a kutyák bundáját katonai ruházat elkészítéséhez. A rendőrség elrendelte minden kutya elkülönítését és elkobzását, kivéve a német juhász kutyákat, melyek katonai célokra voltak használva. Néhány Akita kedvelő megpróbálta kijátszani ezt az elrendelést, hogy az Akitákat a német juhászokkal keresztezniék.

 

A második világháború befejeződésével az Akiták létszáma drasztikusan csökkent, ennek ellenére három típus alakult ki: 1) Matagi akita, 2) harci akita és 3) Shepherd akita. Ez egy nagyon zavaros helyzetet hozott létre a fajtában.

 

A helyreállítási folyamat a tiszta fajta fennmaradásáer a háború után Kongo-go, a kutya a Dewa vonalból, amelynek masztiff és németjuhász jellemei voltak.

 

De a józan tenyásztők nem hagyták jóvá az ilyen típust mint megfelelő japán fajtát, ezért erőfeszítéseket tettek, hogy megszüntessék a régi fajoktól való eltorzódásokat, ezért Matagi akitával keresztezték, hogy az eredeti tiszta fajtát helyreállítsák. Sikerült stabilizálniuk a tiszta nagy méretű típust, amely máig ismert.

 

 

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:

 

Középnagy termetű, erős felépítésű, arányos testalkatú, sok szubsztanciával; a másodlagos nemi jelleget jól tükröző jegyekkel. Egyszerűségében nagyfokú nemesség és méltóság jellemzi.

 

FONTOS TESTI ARÁNYAI:

 

A marmagasságának a törzshosszhoz való aránya 10 : 11, a szukáknál a törzshossz valamivel hosszabb.

 

MAGATARTÁS, KARAKTERISZTIKUS TULAJDONSÁGOK:

 

Nyugodt, hűséges, engedelmes és fogékony.

 

FEJ:

 

A koponya arányos a törzzsel; a homlok széles, a stop hangsúlyozott, egy éles barázdavonal fut végig, de nem ráncos. A pofák közepesen fejlettek, az orrhát egyenes, az orrtükör jöl fejlett, nagy és fekete. A fehér színű egyedeknél hússzinű orr megengedett. Az arcorri rész közepesen hosszú és erős, a töve széles, az orr felé elkeskenyedő, de nem hegyes. Erős fogazata van, ollós harapású. Az ajkak feszesek.
Szemek: relatíve kicsik, majdnem háromszög alakúak, enyhén lekerekítettek a széleken, mérsékelten távol ülők. A szem színe sötétbarna, a minél sötétebb szín a kívánatos.
Fülek: viszonylag kicsik, vastagok, háromszög akalúak és enyhén lekerekítettek a csúcsokon, eléggé távol elhelyezkedők, figyelő helyzetben előrefelé állnak.

 

NYAK:

 

Vastag és izmos, lebernyeg nélküli, jól aránylik a fejhez.

 

TÖRZS:

 

A hát egyenes és masszív, az ágyék széles és izmos, a mellkas mély és széles, a bordák közepesen íveltek, a has felhúzott.

 

FAROK:

 

Magasan tűzött, vastag, karikában hordja a hát fölött, a farok vége lehúzva majdnem a csánkig ér.

 

VÉGTAGOK:

 

MELLSŐ VÉGTAGOK:

 

A lapockák mérsékelten dőltek és fejlettek; az alsó lábszár egyenes, csontozata erőteljes, a könyök jól illeszkedik a törzshöz.

 

HÁTSÚ VÉGTAGOK:

 

Igen fejlettek, erősek, mérsékelten szögeltek.
Mancsok: vastag, kerek, ívelt, az ujjak szorosan záródnak.

 

MOZGÁS:

 

Rugalmas és erőteljes.

 

SZŐRZET:

 

A fedőszőr egyenes és durva, az aljszőrzet puha és tömött; a marnál és a faron egy kicsit hosszabb a szőr, a farok szőrzete a test többi részéhez viszonyítva a leghosszabb.
Színek: vörös, szezám, csíkos és a fehér. A fent jelzett színeknél (kivétel a fehérnél) "urajiro"-nak kell lennie.
(Urajiro: fehér szőrzet a pofa szélső oldalain és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason és a hason, a farok alsó vonalán és a lábak belső oldalain.)

 

MÉRET:

 

MARMAGASSÁG: Kanok:    67 cm,
                                 Szukák:   61 cm.
                                 ±3 cm eltérés megengedett.

 

HIBÁK:

 

Az előzőektől való minden eltérést hibának kell minősíteni, de a hibák megítélésének erőssége legyen arányban annak funkcióbeli súlyosságával.
             • félős egyedek,
             • előre- és hátraharapás,
             • foltos nyelv,
             • szukás kanok és kanos szukák,
             • világos szemszín,
             • hiányos fogazat,
             • rövid farok.

 

DISZKVALIFIKÁCIŐS HIBÁK:

 

             • a fekete maszkot mint hibát kell felfogni,
             • fehér alapon jegyek elfogadhatók, de hiányuk kívánatosabb,
             • agresszivitás vagy rendkívül félős egyedek,
             • lógó fülek,
             • lógó farok,
             • hosszú szőr (torzonborz szőrzet).

 

Azokat a kutyákat, amelyek fizikai vagy magatartásbeli rendellenességet mutatnak, diszkvalifikálni kell.

 

Megjegyzés: A kanoknak két leszállt herével kell rendelkezniük.